Utolsó napok + Utazás

Az utolsó napokban már hanyagoltuk az iskolát, mert tulajdonképpen mégis csak nyaralásról volt szó, és nagyon nehéz volt 8-kor felkelni, suliba menni, és 3/4 3-ig ülni, figyelni, hozzászólni stb. Nem akarom magunkat sajnáltatni, de hát mégis :)

Próbáltuk kihasználni még a hátralévő napokat. Mindennap elmentünk Scillára, és élveztük a tengert, a napfényt és a semmittevést.

Csütörtökön pedig elkezdtünk csomagolni, ami nem volt egyszerű, mert bár bizonyos dolgok kikerültek a bőröndből, újabb dolgokkal bővült a kollekció. Csak példaként említem Csilla tengerszínű fürdőszobai szettjét, ami nem kevesebb, mint 5 darabból állt. A legnagyobb darabja egy fürdőszobai szemetes volt, ami a mindent elnyelő hátizsákba került.

A ruhákat bepakoltuk a bőröndbe, és még próbáltunk mellé tenni a súlyosabb dolgokat, mint pl. könyv, jegyzetek, de a bőrönd úgy döntött, hogy ellenáll, vagyis nem tudtuk becsukni, így kénytelenek voltunk néhány dolgot kivenni. Ezután kezdődött a masszírozás része, amikor is hol én, hol Csilla feküdt a bőröndön, és a másik fél próbálta a cipzárját összehúzni.

Persze emellett kénytelenek voltunk bizonyos dolgokat kiselejtezni, amiket direkt úgy vittünk magunkkal, hogy az út végén a szemetesben végzi. Csilla 2 db szandáltól vált meg, ágyneműtől, én egy félcipőtől és egy ruhától.

A konyhában halmoztuk fel a kidobandókat. Egy idő után úgy nézett ki a konyha, mintha 1 hónapja semmit nem dobtunk volna ki.

Pietro barátunk, a lakás tulajdonosa 8-9 között ígérte magát, és végül befutott 3/4 9-re, ami olaszok esetében egész korrekt.

Hosszú számításokat végzett (a jegyzetek alapján Olaszországban van éjszakai, nappali és hétvégi áram), majd ezután még hosszabban egyeztetett a mamával, aki folyamatosan üvöltözött a telefonban, és a fiát szapulta. De aztán sikerült, és kiszámításra került a rezsi, amit a a lakbéren felül kellett fizetnünk. Kb. annyi lett, amennyire számítottunk.

És hát eljött az utolsó éjszaka, amikor persze furcsa lett volna otthon maradni. Nyakunkba vettük a várost, és két barátnénkkal belevetettük magunkat a forgatagba. Először is söröztünk, ami Olaszországban nem vált szokásunkká, de a nagy melegre való tekintettel fontos programpont volt.

Ezután következett a pizza, ami viszont elengedhetetlen része volt az estének, és persze a tánc. (ballare) A Papero nevű helyen kezdtünk, aztán Peppy's bár következett, majd újra a Papero. http://www.paperobeach.it/

Fél 4-ig pörögtünk, mert hát nagyon nehéz volt otthagyni a Dolce Vitát. Fél 4-kor azonban zárult Miki mókatára, és mi is hazamentünk. 5:15-re jött volna értünk Pietro barátunk, hogy átadjuk neki a kulcsokat, illetve teljesen önzetlenül felajánlotta nekünk, hogy elvisz az állomásra, ugyanis a vonatunk Rómába 5:50-kor indult.

Még egy kis pakolás, szemét lehordás következett, majd várakozás Pietrora. 5:25-kor már kicsit feszültek voltunk, és rátelefonáltunk. A telefonja persze ki volt kapcsolva, így úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog az állomásra, mert még gyalog is volt arra esélyünk, hogy elérjük a vonatot. Útközben Pietro szerncsére bejelentkezett, és végül felvett minket. Kiderült, hogy az ébresztőórája nem szólalt meg, és a telefonhívás ébresztette.

Róma felé újra előadtuk a bólogatós kutya esetét (szerencsére nyitott száj nélkül), és lassan, de biztosan távolodtunk Reggiótól. Rómában 34 fok fogadott, ami Reggióban már megszokott volt, de Rómában állt a levegő, Reggióban pedig mindig fújt, így ott nem volt olyan elviselhetetlen, mint a fővárosban.

Giordano Bruno, akit nézetei miatt élve égettek el

A bőröndöket beadtuk a Termini állomáson, és nyakunkba vettük a várost. Annyira fullasztó volt a levegő, hogy úgy éreztem, mintha a sivatagban járnék.

Pantheon: az összes isten számára épített templom

A legfontosabb célunk az volt, hogy eljussunk a Pantheon közelében található fagyizóba, és megkóstoljuk a hely specialitását, a sacher torta fagyit. A tervet teljesítettük, bár nagyon nehéz volt több mint 150 fajta fagyi közül választani.

Természetesen nekem a fagyim két lépés után a járdán landolt, de úgy éreztem, hogy az utolsó olasz fagyimat nem hagyhatom veszni, ezért ügyesen felnyaláboltam a földről. :)

A rövid séta után vissza a Termini állomásra, aztán transzfer busszal a reptérre, ahol még várt ránk némi izgalom, ugyanis a nagy bőrönd a megengedett 32 kiló helyett 34 kilós volt, a kis bőrönd pedig a 10 helyett 14 kilós. Jött a szokásos trükközés. Pulóverek felvétele, zsebek kitömése, hátizsák átpakolása.

Az eredmény 32 kilós bőrönd, a kicsi 2 kilóval kevesebb lett, de Csilla kiszaszerolta, hogy azt nem mérik, így azt már nem gyötörtük tovább. Viszonylag simán ment a becsekkolás, várakozás, majd a repülőúton már annyira fáradtak voltunk, hogy a gép ellenőrzését kivételesen átengedtem a pilótának, és öntudatlanul aludtunk egész úton.

Hazaérve a megrendelt taxi persze nem volt sehol, telefonálgatás, hajtépés, nővérem zaklatása, és végül egy taxi, ami hazavitt minket.

Azóta pedig mesélés, képek válogatása, emlékezés és hát munka!

24. nap

A hétre befejezem a blogírást, mert még próbálom kiélvezni a hátralévő napokat. A hétvégén majd még jelentkezem, hogy hogy sikerült hazaérnünk.

23. nap

Tropea te csodás! Újra lehetőségünk volt megcsodálni a gyönyörű Tirrén-tengert Tropea partjainál. Egyszerűen fantasztikus, és megunhatatlan!

Előre elnézést kérek a kardhal rajongóktól, de be kell vallanom, hogy ma megkóstoltuk mi is a kardhalat, mert hát enélkül az olasz nyaralás nem lett volna teljes. 10 körül Tropeán voltunk, ugyanis hétvégén, vasárnap megy Reggióból egyetlen olyan vonat, az is 8:15-kor, amelyikkel átszállás nélkül érhető el Tropea. Szóval megérkeztünk. Fruzsinak és Áginak, a két magyar barátnőnknek megmutattuk, amit mi már Tropeán felfedeztünk. A piccolá universitá-t, ahol szintén olasz tanfolyamokat tartanak külföldieknek (talán jövőre :)), a gyönyörű dómot és a fürdőruhás boltot, ahol 10 euróért lehet olyan fürdőruhákat kapni, ami most itt divat. Egy órát töltöttünk a különböző fürdőruhák válogatásával, de csak Csilla talált olyat, ami minden kritériumának megfelelt. Beata Csilla! Ezek után csak Csilla lesz trendi négyünk közül az olasz tengerparton:(

Miután kinézegettük magunkat, jöhetett az ebéd. Tropeán vagy 12 és 3 óra között vagy 6-tól lehet enni az éttermekben, mert különben be vannak zárva. Végül azért döntöttünk az ebéd mellett, mert a város jóval magasabban fekszik, mint a tengerpart, és azt tudtuk, hogyha egyszer lemegyünk, a tűző délutáni napon nem lesz kedvünk visszagyalogolni.

Dòm 

Dòm

Az ebéd tehát pesce spada volt különböző köretekkel (contorno). Csilla grillezett tropeai hagymát kért, Ági paradicsomsalátát, miután egy kagylós tésztát is megevett, én pedig grillezett padlizsánt ettem. Fruzsi pedig csak tésztát. Természetesen rendeltünk asztali bort is (il vino da tavola), és mivel halat ettünk, ezért fehéret. Az olaszok szerencsére tudják, hogy a fehér bort jól le kell hűteni, különösen ilyen forró nyári napon, hogy amíg elszopogatjuk, addig se melegedjen meg. (A magyar pincéreket is érdemes lenne erre megtanítani, akik különösen a rose borokkal hibáznak, és a vörös boros hűtőben tartják a roset, ahelyett, hogy a fehér borosban tartanák.)

Az ebéd után pedig jöhetett a megérdemelt napozás és fürdőzés. Egyszerűen hibátlan!

Hazafelé a vonatra nem vettünk jegyet, mert Tropeán nem működött az automata. Szerencsére itt ez nem gond, mert ilyen esetben bármikor lehet jegyet venni a vonaton. Annak rendje és módja szerint jött a kalauz, de először otthagyott minket, amikor közöltük vele, hogy mi Reggióig megyünk, ami a utolsó állomása a vonatnak. Amikor legközelebb jött, akkor pedig azért hagyott ott, mert nem volt elég papírja, így nem tudott 4 db jegyet kinyomtatni. Harmadszorra, amikor újra visszatért hozzánk, akkor megegyeztünk, hogy nekünk az is megfelel, ha egy darab jegyet ad, de végül már annyira megkedvelt minket, hogy 4,70 helyett 3,40-ért adta a jegyet. Összedobtuk az összes aprónkat, és Csilla átnyújtotta a rengeteg aprót. A kalauz gondosan "megolvasta" az összeget, és elégedetten nyugtázta, hogy pontosan annyit adtunk, amennyit kért, Csilla hozzátette, hogy siamo puntuale (azt szerette volna mondani, hogy hát pontosak vagyunk, vagyis annyit adtunk, amennyit kellett), mire a kalauz kiajvította, hogy noi (vagyis a Trenitalia) siamo puntuale, voi (vagyis ti) siete precise. Hát azon, hgy a Trenitalia pontos, mindenki jót derűlt, a kalauzt is beleértve. (legalább van önkritikája!)

22. nap

Nincs igazán miről beszámolnom, mert délelőtt alvás, bár ez igen nehéz az olaszok között, ahol a hangerő foka nem a mi idegrendszerünkhöz van tervezve. Egész délelőtt egy gyerek kiabálást hallgattunk, amibe néha belevegyült a nagymama rikácsolása. Ezt követően egy férfi haragudott a világra, és ennek fennhangon hangot is adott, majd mintha egy kalapáccsal apró darabokra zúzta volna a lakását, de ez persze nem biztos. :)

Így délután is muszáj volt sziesztáznunk. Nem egy hülyeség ez a délutáni alvás, majd kicsit korzóztunk a városban, aztán pedig hazajöttünk. Holnap Tropea van betervezve, remélem, hogy csúcsszuper lesz!

Tropea amellett, hogy Calabria legszebb és legnépszerűbb tengerpartja, arról is híres, hogy üzleteiben a calabriai mezőgazdaság nevezetességeinek számító biotermékeket (gyümölcs, zöldség, méz, lekvár, olívaolaj stb.) kínálnak. Csilla még a múltkor be is szerzett egy kis narancsvirág mézet, ami nagyon finom, mert az Etnánál már volt lehetőségünk megkóstolni.

21. nap

Iskola után ismét Scilla, bár ez rajtunk egyáltalán nem látszik, hogy már ennyiszer voltunk a tengerparton. Szerintem az olaszok minden alkalommal, amikor megjelenünk a parton azt gondolják, hogy ezek a lányok biztosan most érkeztek, és majd milyen szép barnák lesznek. Ez a mi esetünkben sajnos nincs így, a barnaság messze elkerül minket! :)

Scillahoz kapcsolódóan még meg kell említenem két szörnyet, amikről az útikönyv is megemlékezik: ők Szkülla és Kharübdisz. E mitikus teremtmények rettentően nehéz választás elé állították a közelükbe merészkedőket. Szkülla egy sziklaüregben él, Kharübdisz pedig egy örvényt keltő tengeri szörny volt. Egy mindössze nyíllövésnyi tengerszoros két oldalán tanyáztak, így ha a hajósok el akarták kerülni az egyiket, kénytelenek voltak közelebb hajózni a másikhoz. Tehát a tengerészeknek - köztük Homérosz Ödüsszeiája hőseinek is - dönteniük kellett, melyikkel szeretnének inkább szembenézni. A két szörnyet hagyományosan a Szicília szigete és a calabriai part közötti Messinai-szoros környékére helyezik, ahol ma is áll Scilla városka, bár a tudósok egy része szerint a mítosz az északnyugat-görögországi Szkilla-fok körül alakulhatott ki.

Hazafelé a vonaton hosszas lamentálás folyt arról közöttünk, hogy menjünk-e bulizni vagy sem. Volt is kedvünk, meg nem is. A benfentesek szerint a péntek a legnagyobb buli nap, mások szerint a szombat, míg megint mások szerint a vasárnap. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és két kedves barátnénk, Ági és Fruzsi is csatlakozik hozzánk. Találkozó fél 11-kor volt, mert itt a buli 12 előtt nem kezdődik. Előtte elmentünk pizzázni is, hogy nehogy a nagy várakozásban elaludjunk. 12-kor elindul a nép, és hömpölyög a különböző buli helyek között. Mi sem tettünk másként. Az Árriba nevű helyről, ahol kedden és csütörtökön Salsa parti van, most élő rock zene szólt. A Peppy's bar, ami hétköznap teljesen ingyenesen, pénteken fizetős. Meghívóval 8 euró a belépő, meghívó nélkül 15. Végül mi is kaptunk meghívókat, de inkább egy másik hely mellett döntöttünk.

Bulira kèszen

Eleinte nehezen indult a buli, de végül belejöttünk, és fél 4-ig roptuk.

20. nap

Pentedattilo, tàvolban az ùj települès

Még egy kis kiegészítés a tegnapi naphoz. Azt a területet, ahol tegnap jártunk, úgy hívják, hogy Magna Grecia.

Magna Grecia: A görögök i.e. VIII. és a VII. században elkezdtek Olaszország déli része és Szicília felé terjeszkeni, mert a településeik a túlnépesedés következtében zsúfolttá váltak. A rómaiak ezeket a területeket Magna Grecia-nak (nagy Görögorszag) nevezték el, mert ezeken a településeken olyan nagyszámú görög lakosság élt. A görögök magukkal hozták a fejlett kultúrájukat is, melynek nyomai ma is felfedezhetők Olaszország számos részén, igy Bován és Pentedattilon is. A görögök italioti-nak nevezték azokat a görögöket, akik Olaszországban telepedtek le. 

Az ezen a vidéken beszélt nyelvjárás, a Grecanico állítólag közelebb áll Homérosz és Platón nyelvéhez, mint a modern göröghöz. A dialektus érthetetlen a calabriaiak zömének, nem beszélve a többi olaszról.

Amit én sem tudtam, hogy a malária évszázadokon át pusztított Itália déli, középső és északkeleti területeinek zömében. A betegség neve is olasz eredetű (mal aria, vagyis rossz levegő), és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csak 1970-ben, a háborút követő erőteljes megelőzési program után nyilvánította Olaszországot maláriamentes övezetnek.

A betegség különösen gyakran ütötte fel a fejét Szicíliában, Szardínián és Calabria tengerparti síkságain. Utóbbi helyen ez magyarázza a gyakran elhagyatott partszakaszokat, valamint a hegytetőre, a maláriás övezettől távol épült városok nagy számát. A WHO 2001-es jelentése szerint ezeken a területeken ma is jelen vannak a betegség kialakulásához szükséges feltételek. Bár a betegség egyelőre nem jelent meg újra, a maláriával fertőzött országokból érkező egyre nagyobb számú bevándorló, valamint a változó környezeti tényezők hatására újra felütheti a fejét Olaszországban a kór. (Jaj!)

Remélem, hogy maláriával fertőzött szúnyoggal nem találkoztam, de az biztos, hogy az itteni szúnyogok agresszívabbak, mint az otthoniak. Tigris szúnyognak hívják őket, mert a lábuk fekete-fehér csíkos. A csípésük is sokkal lassabban múlik el. Sokáig azt gondoltam, hogy itt nincs is szúnyog, mert nem láttuk vagy halottunk egyet sem, de aztán néhány nap múlva megjelentek a csípéseik. Azért egynek sikerült elkapnom a grabancát, bármennyire is ravaszak!

Forrás: National Geographic Útikönyv

19. nap

Pentedattilo

Most éjjel fél 2 van. Most értünk haza az Enzo féle kirándulásról, ami a leírás szerint 3 óra időtartamú kellett volna hogy legyen.:) A kirándulás közvetlenül a suli után indult, de egy véletlen folytán derült ki, hogy nem az iskola elől indul, hanem a Piazza di Garibaldiról. 15:15-kor màr mindenki a buszon volt, de Enzo persze sehol. Valamikor fél és háromnegyed 4 között futott be.

Az első állomás Pentedattilo volt. A hely neve görög eredetű, és azt jelenti, hogy öt ujj, ugyanis a hegy egy emberi kézhez hasonlít, amin tudvalévő, hogy legalàbbis jó esetben, öt ujj van. Pentedattilon és Bován is a lakosság görög eredetű, mert a félszigetre érkező görögök a hegyekbe telepedtek le, hiszen itt lehetőségük volt megvédeni magukat, míg a tengerpart közelében sokkal jobban ki lettek volna szolgáltatva mindenféle ellenségnek. Pentedattilo teljesen elhagyatott hely, mivel, ahogy már korábban írtam, a falu úgy ítélte meg, hogy a házak veszélybe kerültek a talajerózió következtében, ezért egyik napról a másikra elhagyták a települést.

Kisbaba, aki mèg Pentedattilon született

Règi lakosok

Pentedattilo egy kicsi kis település, azonban templommal ők is rendelkeztek. A templomot Szt. Péternek és Szt. Pálnak ajánlották. A templomot görög hagyományok szerint négy oszlopnak kellene díszítenie, azonban az itt található kövekből ezt nehéz lett volna kifaragni, így az oszlopokat csak jelképesen jelenítették meg. Azt is megtudtuk, hogy a timpanonban általában megjelenítik annak a személynek az arcképét, akinek a templomot ajánlják, azonban ennél a templomnál ez is hiányzik.

Dór oszlopok

Pentedattilo arról is nevezetes, hogy a legenda szerint (már megint egy legenda!) élt itt egy család, az Albertik, akik nemesi származásúak voltak. Sajnos szörnyű tragédia vetett véget a családnak, ugyanis a család egyik gyermeke, Antonella, szerelembe esett a Nápolyban partraszálló spanyolok egyikével. Azonban nem lehettek egymáséi, mert Antonellát már odaígérték egy másik család fiának. Antonella, bár a szíve a spanyol ifjúhoz húzta, igent mondott a jövendőbelijének. Azonban az esküvőt megelőző éjszakán a féltékeny ifjú behatolt a család kastélyába, és kiirtotta az egész családot. (Nem egy szép történet.)

Estike (la bella di notte)

Pentedattilon mindenféle csodás gyümölcs terem: füge, kaktusz gyümölcs, amit itt fichi d'India-nak hívnak, vagyis indiai fügének, mandula, szőlő stb, de minden éretlen volt, így kénytelenek voltunk lógó orral távozni. Azonban azt még megtudtuk, hogy az estikét itt bella di notte-nak, vagyis az éjszaka szépének hívják. Hát nem bájos! 

Mandula

Füge

Ezután Bova felé vettük az irányt, ami szintén egy görög eredetű település, fent a hegyekben. Calabriát körülölelő hegyeket Aspromonténak nevezik, ami annyit jelent, hogy keserű hegy, utalva ezzel a hegy gyér növényzetére.

Bova csodálatos hegyi kisfalu, ahol már 7 óra óta várták a megérkezésünket. Mint utóbb kiderült, Bova azért is csodálatos, mert találtunk egy hatalmas fügefát, tele fügével. A füge folyamatosan érik, ezért reméltük, hogy lesz rajta néhány érett példány is. És igen! Csapatmunka keretében, ugyanis én szedtem, Csilla rakta, és Fruzsina, aki tanítónő Budapesten, szolgáltatta a szatyrot. Egy szatyornyi fügét szedtünk. Mennyei! Egyszerűen imádom Olaszországot!

8-ig a kis faluban kóboroltunk, majd 8 órától egyre türelmetlenebbül vártuk a vacsorát, ami csak nem akart elkezdődni. Enzo a buszban elmondta, hogy lehetőség van a helyieknél vacsorázni, ahol mindenféle helyi specialitást kóstolhatunk meg, azonban a csoport egyik részéhez, akik egy másik buszban ültek, szerintem ez az információ nem jutott el. 

Bova

Az egyik buszban oroszok, a másikban különféle nemzetiségűek ültek. Az oroszok nem tudtak a vacsorázási lehetőségről, és arról sem, hogy az egyik busz 8 felé visszaindul azokkal, akik nem szeretnének vacsorázni. Ennek következtében az egyik busz valóban visszaindult, de jóval több személy maradt, mint amennyit a másik busz be tudott volna fogadni. Fél 10-kor mi még erről mit sem tudtunk, csak vártuk türelmetlenül a vacsorát, ami aztán nehezen, de megérkezett. Sok mindent ettünk, eccola. A listát olaszul mellékelem, de szerintem ki lehet találni, hogy mi mit jelent:

·                     Salumi vari (különböző szalámik)

·                     Formaggi vari (különböző sajtok)

·                     Prodotti sott'olio d'oliva (olajban eltett termékek)

·                     Ricotta fresca (friss ricotta

·                     Frittata di patane (sültkrumpli)

·                     Frittata di zucchine (sült cukkini)

·                     Fritatta di cipolla (sült hagyma)

·                     Bruschette miste (különféle bruschetták)

·                     Fritelle miste

·                     Parmigiana di melanzane (rakott padlizsán)

·                     Parmigiana di zucchine (rakott cukkini)

·                     Polpette di melanzane (grillezett padlizsán)

·                     Polpette di carne (sült hús)

·                     Lestopitta (édesség)

Ezután következett a tánc, vagyis a tarantella. Az egyik kollégám azt írta, hogy érezzük jól magunkat, azt hiszem, hogy ennek a kívánalomnak igyekeztünk eleget tenni (a képek szerintem ezt mutatják!).

Visszafelé Enzo megnyugtatott minket, hogy a nagy buszba (pullman) ugyan nem férünk be, de egy kisebbe biztosan. A parkolóban két kisbuszt találtunk, az egyik már tele volt, a másik még üres. Az üresben gyorsan helyet foglaltunk, azonban a sofőr jelezte, hogy ránk nem emlékszik, és  megkérdezte, hogy biztosan a csoporttal vagyunk-e. Mi a legnagyobb lelkinyugalommal válaszoltunk, hogy igen, de persze kiderült, hogy nem jó buszban ülünk. Végül már csak a nagy buszban volt némi esély, hogy helyet találjunk, de aztán minden megoldódott. A kedves oroszok szorítottak nekünk helyet, és így minden gond nélkül lejutottunk a hegyről.

Enzo